Buddhizmus
Buddhista vagyok
A buddhizmussal 12-13 éves koromban találkoztam először, amikor apukám Így élt...klasszik könyvsorozatából elolvastam Kőrösi Csoma Sándor életét. Nagyon nagy hatással volt rám, utána többször is elővettem. Aztán nem sokkal később jöttek a Leslie L. Lawrence könyvek, de csakis azok, amik Tibetben játszódtak. Fogalmam nincs, hogy az író valaha járt-e Tibetben :)
Aztán emlékszem több olyan időpillanatra, amikor a legtávolabb álltam a buddhizmus elveitől. Elveszve a világban. Ez még bőven az internet előtti kor, ahol nagyon nehéz volt ilyen különleges információkhoz hozzájutni, hogy mi is az a buddhizmus, hogy lehet vele kapcsolatba kerülni stb. Legalábbis nekem nem sikerült. Könyveket olvastam róla, de testközeli kapcsolatunk nem volt sokáig.
Amint megnyílt számomra a jóga világa, azonnal bejött igaziból és testközelből a buddhizmus is, amik ilyen szorosan nem kapcsolódnak össze, bár ma már persze itthon is elérhető a buddhista jóga. Megismerkedtem egy lánnyal, aki a Gyémánt Út Közösség tagja volt, de én oda nem léptem be valamiért. Viszont sokat beszélgettünk arról, hogy milyen gyakorlatok vannak, miről beszélnek, miket tanítanak.
Így utólag rájöttem, hogy egy nagy káosz volt a fejemben a buddhizmus, hinduizmus, keleti vallások témakörben, ami tavaly, az INTA első évében rendeződött, ahol volt buddhizmus tantárgyunk. Ott végre tisztázódott számomra, hogy hány ösvény van a buddhizmuson belül, rájöttem, hogy milyen furcsaságok miatt nem léptem közelebb.
De most már tisztán látok, így év elején jött egy sugallat, hogy menedéket veszek a buddhizmusban.
/ a kép Jáván készült a Borobudurban, ami a 8. században épült és az egyik legjelentősebb buddhista templom. Még most is érzem a kövek forróságát, érzem az illatokat, a szelet../
Menedékvételem
2026. július 12-én került rá sor Mánfán, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola elvonuló központjában. A hely gyönyörű, csodálatos gyakorlóteremmel. (Ezt látjátok a képen. Március elején itt tartok elvonulást, majd hozom a részleteket. )
A menedékvételre a kis dharma teremben került sor, nagyon bensőséges hangulatban, Mireisz László volt a szertartás vezetője. Én egy egyszerű fogadalomtételre számítottam, de ez annál sokkal-sokkal érzelmesebb és jelentőségteljesebb volt. Egészen elérzékenyültem. Tulajdonképpen közben jöttem rá, hogy ezt az elköteleződést most én választottam, nem csecsemő vagy gyerekkoromban valaki eldöntötte helyettem.
És így nagyon komoly érzelmeket hívott elő belőlem. Tulajdonképpen büszkeséget is, hogy én ide eljutottam, hogy megyek az utamon, amiről senki nem tud letéríteni és hogy végre nem a külvilág nyomása szerint élem az életem.
Na de mi is az a menedékvétel. Ilyenkor menedéket vesz a gyakorló a Három Drágakőben: ami a Buddha, a Dharma és a Szangha.
A menedék azt jelenti, hogy mit választunk az életünkben, amitől reméljük azt, hogy megszabadít minket a szenvedéstől és boldoggá tesz. Nyugati értelemben ez a munka, a család, a pénz, a javak, az alkohol stb.
A buddhizmusban ez a Buddha, ami a megvilágosodás emberi képességébe vetett hit, a Dharma a tan, az elméleti tanítások, a meditációs gyakorlatok. A szangha pedig a közösség, a gyakorlók, meditálók, tanítók közössége.
Páli nyelven a fogadalom szövege így hangzik:
Buddham saranam gacchámi.
Dhammam saranam gacchámi.
Szangham saranam gaccámi.
Magyarul:
A Buddhához folyamodom oltalomért.
A Dharmához folyamodom oltalomért.
A szanghához folyamodom oltalomért.
Ezt a szöveget háromszor ismételjük a vezető és a Buddha oltár előtt.
Dévadípa
Isteni fény
Ezt a nevet kaptam a menedékvételkor. Ezen a szertartáson mindenki kap egy buddhista nevet, amit a vezető tanító ad az intuícióira és a belső megérzéseire figyelve.
MInden névnek van egy szándéka, és érdemes használni, hogy az úton tartson. Nehéz döntéseknél is segít, ha így hívod magad belül, segít az ösvényen maradni.
S hogy mi is az az ösvény?
A menedékvételkor, ami a belépési kapu, az 5 síla (moralitás) fogadalma, melyet szintén megfogadtunk hangosan, a Buddha-oltár előtt:
Törekszem az öt erény betartására:
az élet óvására,
a megelégedettségre,
a megismerésre,
az igazságra,
a tiszta tudatra.
A buddhista elvonuláson már 8 síla van előírva, és a mélyüléssel párhuzamosan nő a számuk. A buddhista szerzeteseknek 227 sílát kell betartaniuk.