A futás az életemben

A futás az úgy lépett be az életembe, hogy egy nagyon stresszes munkahelyen minden délután azt éreztem, hogy kifutok a világból. (Ma már tudom, hogy elképesztően stresszes volt az életem, amit sehogy sem tudtam kicsatornázni.) A gondolatot tett követte, kimentem, s futottam 7 km-t. Azonnal éreztem, hogy ez nekem való: minden alkalom után sokkal jobban éreztem magam: rendezte a gondolataim, kirázta a fölöslegeseket, kiröppent a feszültség. Olyan szenvedéllyé vált, hogy évekig jártam versenyekre. Ma már csak kedvtelésből futok, bár most a Nagy Kalandom felkészülésének a része. /A mellékelt kép a kedvenc futóhelyemen nemrég készült, Malomvölgyben. Pár éve vettem egy profi futópadot is, bármikor ráállhatok, amikor szeretnék./

Soha nem érdekelt az idő, csak a futás élvezete vezérelt. Az unalommal és a monotonitással kapcsolatos kérdéseket nem is értettem sosem, nem is tudtam rá válaszolni. "Mire gondolok közben, nem unom?" Aztán mikor jógázni kezdtem, hamar rájöttem, hogy én igazából egy mozgásos meditációt végeztem. Nem gondoltam semmire, sokszor azt sem tudtam, hogy kerültem oda ahol ráébredtem, hogy vagyok.  Nem volt más, csak a baljobb, baljobb. Ez aztán a jelenben levés!

Az ember legalapvetőbb mozgásai a séta egyenetlen talajon és a futás. Szóval, ha hív és kedvet érzel, ne hidd el a sok rémhírt, amit a futásról hallasz: húzz egy kényelmes cipőt és menj ki. Itt is az a lényeg, hogy figyeld a határaid, ha az esik jól: gyalogolj bele, s mikor érzed, hogy lassult a pulzus, újra indulj neki.

A futás közben termelődő béta-endorfin semmihez sem fogható: elárasztja az egész szervezetet, minden sejtedhez tud kapcsolódni – boldogság hormonnak is nevezik.

Néha én is elfeledkezem arról, hogy mennyire jó hatással van rám, de most egy 90 perces futás után endorfinnal telve mindez eszembe jutott.

Legközelebb pedig az AMM fülön a ciklikus mozgások (a futás is az) hihetetlen hatásairól fogok írni.