Egy ideális nap

Reggel a nap első sugaraira magadtól ébredsz. 

Beszűrődnek a ritkásra húzott redőny nyílásain.

Csönd van, meleg, kényelmesen nyújtózol.

Odafigyelve a tested jelzéseire. 

Adsz még magadnak öt percet, közben hagyod lecsengeni az álmokat, ha fontosnak érzed, átgondolod, majd később lejegyzed. De ilyenkor kell tudatosítani ahhoz, hogy meg is maradjon.

Lassan felkelsz, elmész pisilni (ha ideális eset, akkor éjjel nem kellett felkelned) és megszemléled magad a tükörben.

Töltesz egy szobahőmérsélkletű vizet és pár csepp igazi!! citromlével ízesítve elkortyolgatod, közben átgondolod a napod. Hova is mész, mi lesz a feladat, ha ideális napunk van, akkor ezek jó érzésekkel töltenek el.

(Ha már ennyitől ideges lettél, várj, van tovább is.)

Szép lassan iszod a citromos vized, közben nézed az ablakon keresztül, ahogy nő a fű. 

Közben a családtagok is halkan, kedvesen felébrednek, köszöntenek és mindenki ráér, leültök együtt reggelizni. Természetesen csupa egészséges, minden tápanyaggal dúsan telített, a színskála legalább 20 színét tartalmazó ételt. Megbeszélitek a napot majd mindenki megy öltözni, fogatmosni, nyílván nincs veszekedés a fürdő használat ideje miatt, senki nem áll késésre. 

Na itt abba is hagyom az ideális nap leírását, mielőtt tényleg felbosszantod magad. De miért is bosszantjuk fel magunkat ettől az ideális reggeltől? Még csak a gondolatától is. Egyszerűen ilyen a valóságban nem létezik. Ha életedben kétszer előfordul ilyen ideális nyugodt reggel, akkor már az emberiség szerencsés tagjai közé tartozol. De miért? 

Miért rohanunk állandóan valahova? 

Miért kell elképesztően szoros időmenedzsment szerint élni az életünket?

Mostanában több ismerőstől és baráttól hallottam azt, hogy alig várja, hogy nyugdíjas legyen és így fog élni. Én ettől mindig elképedek. Mindig várunk valamire és kifolyik az élet a kezünk közül. Ha valaki soha nem tudja lelassítani magát, "csak" szemlélődni, az nyugdíjas korában is mindig valamilyen hiányérzetet fog érezni. Hogy már nincs rá szükség, ma sem hívták a gyerekek,  mivel is töltse ki a napot. (Tisztelet a kivételnek, azok mindig vannak.)

Hidd el, tudom miről beszélek, olyan őrült pörgős időszakok voltak az életemben, hogy egészen a pánikrohamig eljutottam. Majd az autóbalesetig. De ez a két megálló arra mutatott rá, hogy állj, ez így nem jó, itt változtatni kell. És amennyit azon a megértései szinten tudtam, azt meg is változtattam. Azonnal. Kognitív szinten is, mert tudtam, hogy többet nem akarok átélni pánikrohamot. Van, aki folyamatosan kapja a betegségeket, a jeleket, mégis megy tovább, rohan, soha nem áll meg ránézni arra, hogy miben is van. 

Nem is könnyű, és munkás, és fájdalmas. És sosincs vége. 

Egész másfelé akartam kanyarítani ezt az írást, mégpedig a cirkadián ritmus felé. Ami azt jelenti, hogy van a testünknek, a szervezetünknek egy természetes napi ritumusa, amit ha figyelembe veszünk, már az meg tudja változtatni az életminőséget, szinte azonnal. Nem mindegy, hogy mikor kelünk, mikor eszünk, mikor legmagasabb  az emésztés tüze, mikor pihenünk stb. De ez most egy másik írás témája lesz majd. 

Viszont sikerült elkanyarítanom egy önismeretes irány felé, talán, mert ebben vagyok. Nem csak azért, mert ezt tanulom, hanem azért is, mert a mostani élethelyzetem azt hozta, hogy ezt figyelem, hogy hat rám. De ez már egy sokkal magasabb szinten van, mint amikor jött a pánikroham. Itt már ilyesmi szóba sem jön :)

Ha szeretnéd a napi ritmusod megváltoztatni, rálátni az életmód problémáidra, mert érzed, hogy valami nem jó, nem érzed jól magad a bőrödben, akkor várlak egyéni alkalomra, ahol meg tudjuk beszélni a folymatokat és a legnehezebbet: a hogyan kezdjek bele kérdéskört.